MI A SZÁMVITEL?
A számvitel meghatározó szerepet tölt be az egész gazdaságban, így a gazdálkodók tekintetében is alapvető fontosságú.
A piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében mind a vállalkozók, mind a nem nyereségorientált szervezetek, valamint az egyéb gazdálkodást folytató szervezetek vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról objektív információk álljanak rendelkezésre. (A Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) Preambulum)
A Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket. (Sztv. 1. §)
Hasonló szabályok érvényesek a nem a Számviteli törvény, hanem más, adózásról szóló törvények hatálya alá tartozó vállalkozások számára is.
A számviteli előírások legáltalánosabb szabályai
- a gazdasági események valósághű, pontos és időbeni rögzítése kötelező;
- a rögzítést tartalmában, és formájában előírt dokumentumokban (bizonylatokon) kell végezni;
- a kiállított bizonylatok adatait előírásszerű könyvelési rendszerben kell folyamatosan rögzíteni, nyilvántartani;
- a könyvelt adatokról időszakokként zárást, év végi zárást és év végi beszámolót (elszámolást) kell készíteni;
- mind a bizonylatokat, mind az egyéb dokumentumokat zárásra vonatkozó számításokat, és az éves beszámolókat (elszámolásokat) 8 évig köteles megőrizni a vállalkozás.
A vállalkozások formája, jellege illetve a vállalkozás mérete meghatározza az éves beszámolási kötelezettségeket és a könyvvezetés módját. Fontos, hogy a törvényi rendelkezésnek való megfelelésért a vállalkozó tartozik felelősséggel, abban az esetben is, ha külső könyvelőt bízott meg. A könyvelővel kötött szerződés által a felelősség közös lesz, de nem hárítható át teljeskörűen.